Végpontvédelem és kártevők elleni védelem szabályzat

A Végpontvédelem / kártevők elleni védelem szabályzat (P20) rögzíti azokat az alapvető kontrollokat és üzemeltetési követelményeket, amelyek szükségesek valamennyi szervezeti végpont védelméhez a kártevő-fenyegetések széles körével szemben. A szabályzat célja, hogy kötelező technikai és eljárási szabványokat írjon elő az asztali gépek, laptopok, mobileszközök, kiszolgálók és virtuális infrastruktúra védelmére vírusok, zsarolóvírusok, kémprogramok, rootkitek, fájl nélküli kártevők és egyéb fejlett fenyegetések ellen. A végpontvédelem teljes életciklusát lefedi, a valós idejű kártevő-észleléstől és viselkedésalapú monitorozástól az incidensek elszigetelésén át a helyreállításig, biztosítva, hogy a szervezeti rendszerek ellenállóak és működőképesek maradjanak még az újonnan megjelenő kártevő-technikákkal szemben is. A szabályzat hatóköre átfogó, és kiterjed minden, a szervezet tulajdonában lévő, általa kezelt vagy általa engedélyezett végpontra, beleértve a BYOD-t és a felhőben üzemeltetett rendszerek körébe tartozó vagyonelemeket. Lefedi a belső munkavállalókat, a vállalkozókat, a Managed Service Provideröket, valamint bármely felhasználót vagy rendszergazdát, aki jogosult a szervezeti végpontok üzemeltetésére, karbantartására vagy támogatására. A szabályzat által figyelembe vett fenyegetési környezet széles, és magában foglalja a gyakori és az összetett támadási vektorokat is, például a reklámprogramokat, az adathalász támadásokat, a botneteket, a sérülékenységek kihasználását és az USB-alapú kártevő-terjesztést. A szabályzat fő célkitűzései a végponti rendszerek és az általuk kezelt adatok bizalmasságának, sértetlenségének és rendelkezésre állásának fenntartása. Előírja központilag menedzselt kártevők elleni védelemplatformok bevezetését, például vírusirtó, végponti észlelés és reagálás (EDR) és Security Information and Event Management (SIEM) megoldásokat, meghatározott minimális technikai képességekkel: valós idejű vizsgálat, heurisztikus észlelés, automatizált karantén és robusztus riasztás. A szabályzat továbbá megköveteli a végpontvédelem zökkenőmentes integrációját a kapcsolódó biztonsági folyamatokkal, beleértve az eszközkezelést, az incidensreagálást, a hozzáférés-ellenőrzést és a fenyegetésintelligencia-elemzést. A szabályzat egyértelmű szerepköröket és felelősségeket határoz meg az információbiztonsági vezető (CISO), a végpontbiztonsági vezetők/SOC-vezetők, az informatikai üzemeltetés, az alkalmazástulajdonosok, a munkavállalók és a harmadik fél szolgáltatók számára. Minden szerepkör elszámoltatható konkrét feladatokért, a védelmi eszközök nyilvántartásainak fenntartásától és a szabályzat érvényesítésének biztosításától a felhasználói szintű kötelezettségekig, például a gyanús események bejelentéséig és a nem engedélyezett eszközcsatlakoztatások tiltásáig. A szabályzat érvényesítése szigorú, rendelkezéseket tartalmaz az ügynökök telepítésére, a szigorú frissítési rendekre, a technikai kontrollalapvonal-kontrollokra, a heti felülvizsgálatokra, valamint a szabályzati kivételek vagy a meg nem felelés kezelésére vonatkozó egyértelmű eljárásokra. Az incidenskezelést egy karbantartott kártevőreagálási forgatókönyv támogatja, a folyamatos megfelelést pedig időszakos auditok, a feltárt kontrollhiányosságokhoz kapcsolódó kötelező helyesbítő intézkedések, valamint a szabályszegések következményeinek egyértelmű meghatározása biztosítja. A szabályzat szorosan igazodik számos nemzetközi szabványhoz és szabályozáshoz, beleértve az ISO/IEC 27001:2022-t (8.1 záradék és A melléklet: 8.7), az ISO/IEC 27002:2022-t (8.7, 8.8 kontrollok), a NIST SP 800-53 Rev.5-öt, az EU GDPR-t (32. cikk), az EU NIS2-t (21. cikk), az EU DORA-t (9. cikk) és a COBIT 2019-et, biztosítva a legjobb gyakorlatoknak való megfelelést és az auditfelkészültséget a szabályozott szervezetek számára. A felülvizsgálati és folyamatos fejlesztési követelmények is rögzítettek, hogy garantálják az alkalmazkodóképességet a változó fenyegetésekhez, valamint a jogi vagy technikai környezet változásaihoz.